Novella

Halott Elmék

Jennifer Jareau vágyakozva nézett ki az ablakon egyenesen a gyönyörű,téli,hóborította tájra.Próbálta kiélvezni élete utolsó pillanatait.Minél jobban vágyott ki,hogy még egyszer utoljára megfürödjön a hóban,hogy utána beülhessen a jó meleg kandalló közelébe.De nem tehette meg.Öreg volt,a mozgása már nem volt olyan,mint egykor.Bármikor eleshetett volna,és lehet,hogy nem kelhetett fel volna többé.
Élete utolsó pillanataiban is az egykor Quantico-i profilozókra gondolt,akik egykor a családjához tartoztak.Minden egyes pillanatra emlékszik,amit velük töltött.Emlékszik a jó-és az egyaránt rossz pillanatokra is.Igaz,hogy évek óta egy árva szót sem hallott róluk,nem is beszélt velük,de akkor is még mindig családként tekint rájuk.
És eszébe jutott az ő Will-je.Nem mintha nem jutna az eszébe,minden nap vagy ezerszer.Azóta nem is nagyon mosolyog mióta itt hagyta.Will Lamontagne Jr távozott az élők sorából már jó ideje.Úgy egy éve.Jennifer Jareau azét nem mosolyog egy ideje.

Aaron Hotchner volt felügyelő különleges ügynök épen egy forró citromos teát szürcsölgetett a tolószékében,amit a mai napig utál.A forró tea illata átjárta az egész szobát.Melegséggel töltötte el a gondolat,hogy már nem sokat kell szenvednie e világon.Nemsokára neki is lejár az ideje.Távozik az élők sorából.
Épen legjobb barátjára David Rossi-ra gondol,aki már jó ideje a mennyből néz le rá.Az író,a profilozó és a legjobb barát lassan 7 éve hagyta itt a földet.Mosolyogva halt meg,miközben az igazak álmát aluszta a Las Vegas-i villájában.
Próbálta magát felkészíteni,hogy nemsokára Ő is David,Alex Blake és Emily Prentiss sorsára jut.Meghal.Az orvosok Aaron-nak nem sok időt jósoltak miután megtudta....rákos.
Jól betakargatta magát a kék kockás lepedővel,majd elindította a lejátszót.A kedvenc zenéje,a One Day szólt.Erre akart  utoljára levegőt venni.Lehunyta pilláit és várta a pillanatot.Várta és várta...amíg be nem következett.Aaron Hotchner utoljára vett levegőt.Utoljára halhatta kedvenc zenéjét.Utoljára nézhetett körül a jó ismert,takaros kis szobájában.Aaron Hotchner távozott az élők sorából.

Penelope Garcia,Spencer Reid és Derek Morgan egy szobában ülve,popcort tömve magukba nézték a televíziót.Érezték,hogy valami történik.A hideg átjárta a testüket,pedig hőség volt a szobában.
Spencer érezte,hogy nagy baj van.Régóta nem hallott Aaron Hotchner-ről és a régi barátjáról,Jennifer Jareau-ról,aki mondhatni már a testvére volt.Aaron pedig a mentora volt,az aki támogatta,segítette Őt,mint az egykori legjobb profilozó Jason Gideon.
Próbáltak elhessegetni a rossz gondolatokat mindnyájan.Próbáltak arra gondolni,hogy mindenki jól van,és még él.Nincs semmi bajuk,nevetgélnek vagy valami jót csinálnak.

Jennifer Jareau utoljára nézett ki az ablakon.Utoljára vett mély levegőt,és utoljára pislogott.Utoljára járta körbe a kis szobáját a mankójával,amit sohasem szeretett.Utoljára gondolt a fiára,Henry-re,utoljára gondolt a hajdani férjére,Will-re,és utoljára gondolt az Ő társaira,a családjára,az egykori Quantico-i profilozókra.Könnycseppekkel a szemében élte meg utolsó pillanatát.De ezek nem rendes könnyek voltak...ezek örömkönnyek.Azért örömkönnyek,mert maga mögött tudhatott egy csodálatos,hosszú életet.